Írta: Clarity26 

A fenti versrészlet volt a nyitó képsora annak a filmnek, melyről a következőkben írni szeretnék. Sokáig töprengtem, miként tudnám objektíven megközelíteni a történetet, végül rá kellett döbbennem, nehéz fába vágtam a fejszémet. Idestova három éve láttam az Út a Vadonba című filmet és túlzás nélkül állítom, egy kezemen meg tudom számolni azokat a filmes élményeimet, melyeknek hatását még évek múltán is ilyen szinten őrzöm, érzem.

Mielőtt azonban rátérnék a lényegre, röviden sorra kell vennem a „száraz” adatokat. A film diadalmenetét számos elismerés fémjelzi, többek között két Oscar jelölés. A nézőt az eredeti helyszínekre kalauzolja, melyek képi megjelenítése – a neves operatőrnek köszönhetően – a lélegzetelállító kategóriába sorolható. A zenei aláfestést a Pearl Jam nevű bandából is jól ismert Eddie Vedder szolgáltatja, őserővel robbanó érces hangja méltó kísérőnek bizonyul. Sean Penn ezúttal a kamera mögött csillogtatja meg tehetségét. Kerek tíz évet kellett várnia a megfilmesítéssel, mire megkapta a jogokat.

Főszerepben a mai színészgeneráció egyik ifjú titánját láthatjuk, aki a szerep élethű megformálásához több mint húsz kilótól szabadult meg és a kemény fizikai igénybevételt követelő jeleneteknél sem szorult dublőr, illetve kaszkadőr segítségére. Emile Hirsch szerint az emberek többsége azért tudott azonosulni az általa játszott karakterrel, mert mindenkiben mélyen ott lappang a kalandvágy, csak a többségünk túl gyáva, tetteiben túlzottan korlátozott, hogy meg is lépje azt. Ez a srác másmilyen volt…

A film megtörtént eseményen alapszik. A kivételes fiatalember történetét korábban már könyv alakban is feldolgozta az író Jon Krakauer, aki úgy nyilatkozott: „Chris McCandless története a bőröm alá hatolt és mind a mai napig ott is maradt.” Szavait csak tolmácsolni tudom, valóban embert próbáló feladat ezt a fantasztikus filmet dióhéjban összefoglalni, ugyanis McCandless figuráját egyszerűen képtelenség korlátok közé szorítani. A tétova kísérlet ezennel kezdetét veszi…

Christopher McCandless 1990-ben sikeresen megszerzi diplomáját az atlantai Emory Egyetemen, majd nem sokkal a ceremónia után lemond minden földi vagyonáról. Összes megtakarítását egy jótékony szervezetnek adományozza, ily módon szabadulna az önzőséggel és cinizmussal átitatott materialista világ valamennyi kötöttségétől. Űzött vadhoz tudnám hasonlítani, aki ugyan önszántából, de addigi életét hátrahagyva, önkényesen eltörli személyazonosságát és kóborlásaihoz új „vándor” nevet vesz fel, ő lesz Alexander Supertramp. Ezt követően anélkül, hogy szüleitől – akikkel kapcsolata a felszínen idilli, ám valójában igen összetett – illetve szerető húgától elbúcsúzna, nekivág a nagyvilágnak. Végső célja az alaszkai vadon kies vidéke, ahol szó szerint a madár se jár. Ám amíg odáig eljut, vándorol hegyen-völgyön, autó stoppol, vonaton csövezik, kajakkal csordogál lefelé a Colorado-folyón egészen Mexikóig.

Útközben pedig sok színes egyéniséggel hozza össze a sors, ily módon értékes emberi kapcsolatokra tesz szert. Közéjük tartozik Wayne Westerberg, kinek gabonatelepén idénymunkásként dolgozik. A hippi házaspár, Jan és Rainey szinte fiúkká fogadják. Később teljesen váratlanul ismét összetalálkoznak, mikor Chrisnek Slab City-be, egy hippik lakta kommunába vezet az útja. Itt ismerkedik meg egy fiatal lánnyal, bizonyos Tracy Tatro-val, aki már első pillanattól kezdve vonzalmat érez a fiú iránt.

Később egy benzinkúton botlik bele az öreg bőrdíszművesbe, Ron Franzba, vendégszeretetét több hónapig élvezi, mielőtt végső célja felé venné az irányt.

Ekkor már közel két éve járja a világot, anélkül, hogy szeretteinek bárminemű életjelet adott volna magáról. Családja kétségbeesését finoman érzékeltetik a menet közben erre utaló fel-felvillanó filmkockák. Szintén egyedi vonás, hogy a rendező ugyan megpróbál hű maradni a cselekményhez, de akár egy zabolátlan ifjú vándor, ide-oda szökell az időben. Ennek ellenére a történet abszolút követhető. A néző érteni véli, és bárhogy is kapálózik ellene, azonosul a Hirsch által játszott karakterrel.

Tanúi lehetünk, amint McCandless Alaszka egy kopár vidékén köt ki. Némi kóborlás után kis tisztásra bukkan, ahol egy elhagyatott, úgynevezett Fairbanks Transit busz áll – annak idején útépítő munkások hagyták hátra menedékként az arra tévedt vadászok számára. A hely szellemisége oly mértékben megragadja, hogy végül itt ver tábort.

Egy művelt, intelligens fiatalemberrel állunk szemben, kiben fizikai rátermettsége ellenére érzékeny lélek lakozik. Ezt húga és egyben legjobb barátja, Carine hasonlata hűen ábrázolja: „A kristály törékenysége nem gyengeség, hanem szépség.”

A fiú magányát kedvenc íróival – Tolsztoj, Thoreau, Jack London – osztja meg és napjairól, gondolatairól naplót vezet. Bár az volt minden vágya, hogy a természet lágy ölén éljen, az elemek őt sem kímélik (lásd rénszarvas elejtése). Miután roppant bölcsen levonja a tanulságot: „A boldogság csak akkor valós, ha azt másokkal is megosztjuk,” minden vágya visszatérni a civilizációba, újra viszontlátni családját…

Bizony… Időről időre megvilágosodunk, Mi emberek csupán egy hatalmas gépezet kis csavarjai vagyunk. Az Anyatermészet nem válogat, erejét kénye-kedve szerint fitogtatja, majd elemi erővel csap le ránk. Tisztelnünk kell(ene) Őt!

Vajon McCandless őrült volt, netán szuicid hajlamú – ahogy azt később többen is állították? Vagy csupán egy lázadó idealista? Erre a kérdésre mindenki megadhatja a szubjektív választ, előbb azonban érdemes végignézni a filmet. Muszáj megismerkedni ezzel a bámulatos fiatalemberrel, kinek története mély nyomokat fog hagyni abban, aki rászánja azt a majdnem két órát az életéből. Miért vagyok ebben ennyire biztos? Az 1992-ben bekövetkezett eset óta a 142-es sorszámmal ellátott fairbanksi „varázsbuszhoz” milliók zarándokoltak el…

Szükséges tehát okokat keresnünk, mikor a válasz itt hever tőlünk karnyújtásnyira? Mindenki élni szeretne, mielőtt a fények örökre kihunynak. Csupa nagybetűvel! Christopher McCandless pedig pontosan ezt tette. „Élt mielőtt meghalt.”

Kiegészítés

 
A fenti ajánlón kívül szeretnék még néhány gondolatot hozzáfűzni Chris McCandless történetéhez. A filmet 2007-ben láttam, utána sokáig nem ment ki a fejemből. Mindent tudni akartam erről a rendkívüli srácról. Mi motiválta? Milyen lehetett kiskorában? Jól tudjuk, a gyerekkor mindenki életében meghatározó. Olvastam John Krakauer könyvét – sőt Thoreau „Walden”-jét is - ott sok mindenre fény derült. Persze vannak kérdések, melyekre sose kaphatunk választ, hisz már nincs az élők sorában az, aki érdemben megválaszolhatná őket. Chris már kiskorában is ilyen kalandvágyó volt. Két évesen a több házzal arrébb fekvő szomszédok konyhájában találtak rá, amint épp az édesség készletüket dézsmálta. Jómódú, felső középosztálybeli családban nőtt fel. Történelem és antropológia szakon tanult, osztályelsőként diplomázott. Az egyetemi újság szerkesztője és cikkírója volt. Barátai, csoporttársai rendkívül intelligensnek írják le, aki ugyan magának való volt, de tudott felhőtlenül szórakozni, bolondozni a többiekkel.

Ellentmondásos egyéniség volt? Igen. Őrült emberkerülő remete? Nem! A pénzhez is hasonló módon közelített. Nagy tolsztojánusként elítélte a jómódot, mondván a pénz megrontja az embert. Ugyanakkor mindig is kiváló üzleti érzéke volt, bármibe is kezdett. Tudott keményen dolgozni és spórolni. Már fiatalkorától kezdve rajongott a természetért, családjával gyakran jártak túrázni. Később a szünidők alkalmával már ő maga indult rövidebb-hosszabb felfedező utakra.

Muzikális volt, több hangszeren is játszott (pl.: zongora, vadászkürt). Szerette a régi slágereket, rajongott Tony Bennett-ért. Alacsony termete ellenére arányos, izmos testfelépítéssel rendelkezett. Empatikus volt, nem szerette az igazságtalanságot. Mikor legtöbb csoporttársa az egyetemisták gondtalan életét élte, buliba járt, hajnalig tartó ivászatokon vett részt, ő Washington szegénynegyedeit rótta, ételt osztott a hajléktalanoknak, elbeszélgetett a prostituáltakkal. Középiskolai évei alatt szinte rögeszmésen foglalkoztatta a dél-afrikai faji elnyomás kérdése. Később diplomamunkáját is hasonló témából írta.

A könyvből szintén kiderül, hogy bár felkészülten indult neki a nagy kalandnak – négy teljes hónapon keresztül túlélt a vadonban - de számos hibát elkövetett, melyek utólag végzetesnek bizonyultak. Vannak olyanok, akik defektesnek titulálták, mások a hősüknek tekintették. Egy biztos, rendkívüli ember lehetett és története még ennyi év távlatából is mágnesként vonzza magához azt, aki hagyja.

Családja még idén (2010) új könyvet készül megjelentetni „Back to The Wild – The Photography and Writings of Christopher McCandless” címmel, mely a fiú eredeti napló részleteiből táplálkozna - holtteste mellett ugyanis megtalálták naplóját és fényképezőgépét több száz még elő nem hívott képpel, melyeket az utazása során készített.

A bejegyzés alatt található forrásokat mindenkinek ajánlom figyelmébe, aki érdeklődő. Van egy oldal - lásd legelső link – ahol szinte minden fellelhető a történettel, filmmel, könyvvel kapcsolatban. Ezen kívül két érdekesebb cikk, külön a témával foglalkozó fórum, idézetek Chris-től, illetve egy zarándok elektronikus útinaplója „The Road Chose Me” címmel, aki végigjárta McCandless útját egészen a „varázsbuszig.”

A film zenéjének és a belőle megjelenő albumnak később szeretnék egy külön bejegyzést szentelni, mivel Eddie Vedder dalszövegeit nagyon inspirálónak találom. A fordításhoz – talán feliratozáshoz - azonban időre van szükségem.

Azt hiszem ennyi. A fenti szösszenet nagyon régóta kikívánkozott belőlem. Anno magyar fórumokon nem igazán találtam érdemi információt, így remélem ily módon sikerült bepillantást nyújtani Chris McCandless történetébe. :)

Végül Henry David Thoreau „Walden”-jéből idéznék, mely részletet Chris holtteste melletti könyvben találták aláhúzva.

„Az élet legnagyobb értékeit, nyereségeit becsüljük meg a legkevésbé. Néha már szinte kétségbe vonjuk létezésüket. Könnyen megfeledkezünk róluk. Pedig ez a legmagasabb valóság… Napjaim igazi aratása olyan megfoghatatlan, mint a hajnal vagy az alkony színei. Olyan, mint egy maréknyi csillagpor, egy darabka szivárvány, amit sikerült elkapnom.”

Forrás:

http://www.christophermccandless.info/bio.html

http://en.wikipedia.org/wiki/Christopher_McCandless

http://movies.digihitch.com/intothewild/chris-mccandless/quotes

http://www.christophermccandless.info/forum/index.php

http://www.flickr.com/photos/chriso2000/

http://www.imdb.com/title/tt0758758/

http://en.wikipedia.org/wiki/Into_the_Wild

http://www.chipbrown.net/articles/intowild.htm

http://abcnews.go.com/Nightline/story?id=3680748&page=1

http://dangrec.com/tag/fairbanks-city-transit

http://ekultura.hu/latnivalo/ajanlok

Írta: Clarity26