Írta: Balog Seweryn Adrian
 

Emile Hirsch meggyőző alakítása bőven megér 140 percet. Érdekes lesz őt viszontlátni a Speed Racer – Totál turbóban.

Chirstopher McCanless frissdiplomás, anyja és apja magukhoz képest mindent megadnak neki, legyen szó pénzről vagy kocsiról. Igazi szeretetet viszonzásképpen egyikőjüktől sem kap, így a 22 éves fiatalember a következőt határozza el: családja, illetve imádott nővére akarata és tudta ellenére fogja a sátorfáját és Alaszkába indul. Kalandokkal teli útja során számos színes személyiséggel találkozik, a vándorcigányoktól kezdve a hippiken át az apa- és anya-szimbólumokig mindenkivel barátságot köt, de valójában egyik „jött-ment” sincs rá komolyabb benyomással.

Az Út a vadonba hangulata telitalálat! Mivel két különböző idősíkban folynak az események (az alaszkai élet plusz road movie), úgy érezzük, mintha mi magunk is részesei lennének az utazásnak. A naiv, ám mindig mosolygós Christopher jellemét és azt, aki lehetett volna belőle, nem elsősorban önmaga, hanem mások által ismerjük meg: szerelem, igaz barátság, család. Számára „csak” ezek hiányoztak - ő viszont mindenki másnak, akivel valaha is kapcsolatba lépett.

A zseniális, egyben csöppet sem hibátlan Az ígéret megszállottja rendezője negyedik - tán félig-meddig globalizációellenes - nagyjátékfilmjére teljesen kikupálódott. A jelenetek lassításaival, Jay Cassidy remek vágásával és Eddie Vedder Arany Glóbusz-díjas zenéjével az Út a vadonba izgalmakkal teli atmoszférája elkalauzol minket a ’90-es évek elejére – ekkor ugyanis egy hosszú korszak (életérzés) zárult le az emberiség történelmében.

Sokan tán giccsesnek vélik a filmet, pedig egyáltalán nem az. Ez egy élet- és igaztörténet, ahogyan Penn kamerája képzeli el. Valljuk be, néha tényleg jó lenne kirúgni a hámból és otthagyni a városi bűzt vagy a mindennapi mókuskereket. Ha mi nem is tesszük ezt, körülbelül két és fél órára mindenképp érdemes jegyet váltani erre a filmre.
 

Forrás: premierfilm