Rendezte: Gus Van Sant
Írta: Dustin Lance Black
Zene: Danny Elfman
Operatőr: Harris Savides
Műfaj: dráma / dokumentum
Hossz:128 perc
Mozibemutató: 2008. október 28. (USA), 2009. február 26. (Magyarország)
Web: IMDB | hivatalos

Szereplők:
Sean Penn - Harvey Milk
Josh Brolin - Dan White
Emile Hirsch - Cleve Jones
James Franco - Scott Smith
Diego Luna - Jack Lira
Brandon Boyce - Jim Rivaldo
Kelvin Yu - Michael Wong
Lucas Grabeel - Danny Nicoletta
Alison Pill - Anne Kronenberg
Victor Garber - Mayor George Moscone 
Denis O'Hare - State Senator John Briggs
Howard Rosenman - David Goodstein
Stephen Spinella -  Rick Stokes
Ted Jan Roberts - Dennis Peron

Tartalom:
Melegjogi aktivista. Barát. Szerető. Egyesítő erő. Politikus. Harcos. Ikon. Példakép. Hős. Az életével megváltoztatta a történelmet, a bátorságával pedig mások életét.
1977-ben Harvey Milk-et beválasztották a San Francisco városának Felügyelői Testületbe, így ő lett az első olyan választott, magas közhivatali tisztséget betöltő ember Amerikában, aki nyíltan vállalta homoszexualitását.
Győzelme nemcsak meleg jogi szempontból volt jelentős; egységbe kovácsolta a politikai spektrum különböző szereplőit, a nyugdíjasoktól kezdve a szakszervezeti dolgozókig. Harvey Milk alapjaiban változtatta meg az emberi jogokért folytatott harc természetét, és vált egész Amerika hősévé, szomorúan korai, 1978-ban bekövetkezett tragikus halála előtt.

A film Harvey Milk életének utolsó nyolc évét dolgozza fel. A negyvenedik születésnapjához közeledő, New Yorkban élő férfi úgy érzi, új célokat kell találnia az életében. Így szerelmével, Scott Smith-szel (James Franco) San Francisco egyik, munkások lakta kerületébe, a Castróba költöznek.
Beindítják a Castro Camera névre keresztelt, fényképezőgépeket és fotóskellékeket árusító üzletüket, amely rövid idő alatt a homoszexuálisok legkedveltebb találkozóhelye lesz. Az egész ország területéről érkeznek hozzájuk meleg férfiak és nők. Milk nemcsak Scott-ot, hanem önmagát is meglepi, amikor a Castro környékének, sőt az egész gyönyörű városnak a támogatását érezve, változásokat sürgetve, nyílt és szókimondó ügynökévé válik a melegek jogainak. Egy olyan korszakban száll síkra az egyenlő jogokért és lehetőségekért, amikor az előítéletek és a melegek elleni agresszió teljesen normálisnak számított. Szeretett városa mögé áll, fiatalok és öregek, melegek és heteroszexuálisok egyaránt támogatják.
Az új barátok, az önkéntesek és Scott erőt adó pártfogását maga mellett tudva, Milk fejest ugrik a politikai élet viharos vizébe. Emellett olyan fiatal utcai aktivistákat karol fel, mint Cleve Jones (Emile Hirsch). Nyilvános szereplései során Milk mindig szívesen él a humor eszközével, és a tettei még a rendkívűl meggyőző szónoklatainál is nagyobbat szólnak.

Nemsokára már egész San Francisco ismeri. Ám a magánéletét egyre jobban megviseli tántoríthatatlan eltökéltsége, a célja, hogy a városi önkormányzat tagja legyen. Milk és Scott útjai kettéválnak. Milk új szerelmével, Jack Lirával (Diego Luna) akkor ismerkedik meg, amikor negyedjére fut neki a közhivatal megszerzésének.
Milk utolsó kampánya igazi siker, hiszen megválasztják az újonnan körzetesített 5. kerület képviselőjének. Milk amellett, hogy legjobb tudása szerint szolgálja San Franciscót, lobbizni kezd egy olyan, az egész városra kötelező érvényű rendelet elfogadásáért, amely mindenkit megvédene attól, hogy a nemi beállítottsága miatt kirúghassák a munkahelyéről. Valamint létrehoz egy erős összefogást egy tervezett, az egész államra kiterjedő népszavazás ellen, amelynek célja, hogy az iskolákból el lehessen küldeni a meleg tanárokat és azok támogatóit. Ráébred arra, hogy a 6. számú Indítvány elleni harc a melegjogi mozgalmak sarkköve lehet. Ezzel egy időben Milk politikai programja egyre jobban különválik a szintén újonnan megválasztott másik felügyelőbizottsági tagétól, Dan White-étól (Josh Brolin), míg személyes sorsuk tragikusan egy irányba fut…

INFÓ
Dustin Lance Black író, közel négy éven keresztül dolgozott a Milk forgatókönyvén. Felkereste Harvey barátai és harcostársait, és hosszú interjúkat készítve gyűjtött össze számtalan személyes és hiteleles történetet Milkről. Az egyik legnagyobb segítséget Cleve Jones támogatása jelentette, Milk egykori pártfogoltja a forgatáson is részt vett, gondoskodva a történelmi hitelességről. Amikor Black elkészült a forgatókönyvvel, nem volt elég pénze a film finanszírozásához. Cleve Jones most is a segítségére volt: "Azt mondtam Lance-nek, hogy szóljon, amikor készen van a forgatókönyvvel, mert a megfelelő rendezőt fogom neki ajánlani. Akkor persze még nem árultam el, hogy kire gondolok. De pontosan tudtam, hogy ha az egyik kedves barátom, Gus rendezné a filmet, akkor a film Harveyről szólna, és nem a rendezőről.”

Gus Van Sant rendező:
A The Times of Harvey Milk (Robert Epstein 1984-es dokumentumfilmje Milkről) elég magasra tette a mércét, de éreztem, hogy a téma játékfilmes változata ugyanolyan jelentős tudna lenni. Amikor a forgatókönyvet a kezemhez kaptam, már elég sokat tudtam már a történetről. Én magam elég nehezen tudtam volna összefoglalni, hiszen Harvey élete hihetetlenül mozgalmas volt, ráadásul a Castro Camerához is rengeteg sztori kapcsolódott. De Lance-nek sikerült tömören megfogalmaznia a lényeget, és a forgatókönyv inkább a politikára koncentrált, nem pedig a szereplők mindennapjaira.
Harvey Milk az egyik legkiválóbb meleg aktivista, aki, miután életét kötelessége teljesítése közben veszítette el, szenteknek járó tiszteletet vívott ki a melegek világában. Az egyik legfőbb oka annak, hogy ez a film elkészült az az, hogy a fiatalokhoz is eljuthasson ez a történet, azokhoz, akik még nem is éltek azokban az időkben; hogy emlékezzünk rá és hogy tanuljunk róla.”

Ahogy a produkció kezdett összeállni, Milk szerepére mindenki listáján Sean Penn állt első helyen. Az Oscar-díjas színész és Van Sant már régebben is ismerték egymást, és a rendező elküldte neki a forgatókönyvet. Penn még Van Sant-nél is gyorsabban reagált a forgatókönyvre, hiszen egy hét sem telt el és már össze is ültek Blackkel és a rendezővel, hogy megállapodjanak a produkcióról. Penn biztosítékot akart arra nézve, hogy az alkotók ugyanolyan hitelesen kezelik majd Milk személyes kapcsolatait, mint ahogy a politikai aktivitását.

Sean Penn:
- Nemcsak a kiváló forgatókönyvre tudtam támaszkodni, hiszen nagy mennyiségű archív anyag is a rendelkezésemre állt. Teljesen beleszerettem Harvey egyéniségébe, ennek a csodálatos emberi lénynek a szellemiségébe.
Gus Van Sant az a rendező, aki sosem csinál rossz filmet, így színészként mérhetetlen hittel vetettem magam a munkamódszerei alá.
Az egykori valós barátok közül többen a filmbe is bekerültek. Például Tom Ammiano, aki annak idején Harvey beszédeit írta. Ugyanúgy, amikor Gus felkérte, a Teamsters (fuvarozók szakszervezete) egykori képviselője, Allan Baird is elvállalta, hogy önmagát alakítsa a filmben.
Gus Van Sant sokféle színésszel és amatőr színésszel dolgozott már együtt az évek során. - Akár befutott profikkal, akár újoncokkal dolgozok, rendezőként mindig ugyanúgy beszélek velük; megbeszéljük a jelenetet, az érezelmeket, a többi karakteret és az adott helyzet, történet lényegét. A módszerem hosszú évek alatt alakult ki, hiszen a filmezést autodidakta módon tanultam meg, és nagyon sok alkalmam volt amatőr színészekkel dolgozni.
Tom Ammiano, az egykori iskolai tanár, ma San Franciscói Felügyelőbizottsági tag - pont mint annak idején Milk. Ő is egyike volt azoknak az embereknek, akiket a 6. számú Indítvány célkeresztbe állított, és aki válaszként harcba szállt a jogaiért, felvállalva homoszexualitását. Ammiano: - A forgatás alatt megdöbbentett, hogyan hasonlít Sean egyre jobban Milkre, a kinézete, a hangja - főként a New York-i akcentusa.

Van Sant gondosan ügyelt arra, hogy a valósághűséget és saját filmalkotói stílusát hogyan ötvözze: - Úgy próbáltam a valósághoz alakítani a jeleneteket, hogy sose legyenek túljátszva. Így az egyes pillanatok pont úgy hatnak, mintha éppen akkor történnének. A természetesség az igazi stílusom, nekem ettől működik egy-egy jelenet.
A külső helyszínen forgatott jelenetek közül azok volt a legrendkívülibb napok, amikor több mint háromezer önkéntes statiszta gyűlt össze a San Franciscói öbölparton, hogy eljátsszák az 1978-as melegfelvonulást, ahol a Milk megválasztása feletti öröm és a mozgalom szimbólumának, a szivárványos zászlónak a debütálása jutott fontos szerephez.
Frank Robinson írói karrierjét nemcsak könyveivel, hanem a Harvey Milknek írt beszédeivel is megalapozta. Annak a jelenetnek a forgatása alatt, amikor Sean Penn éppen egy pódiumon adja elő Milk egyik leghíresebb beszédét, ő az emelvény mögötti lépcsőn ült. Robinson büszkén vigyorodott el, amikor Sean elkezdte a beszédet, amelynek nyitó mondata a melegek ellen szinte kereszteshadjáratot indító Anita Bryantet gúnyolta, és amelyet ő írt: - Harvey Milk vagyok, és azért vagyok itt, hogy újoncokat toborozzak.”

A filmet teljes egészében eredeti helyszínen, azaz San Franciscóban vették fel. Az alkotók tudták, hogy nem is tudnák máshol leforgatni.
Nemcsak a Castro és a benne található áruk lettek megtévesztésig hasonlóak az eredetiekhez, hanem a jelmezek is, hiszen Van Sant ragaszkodott ahhoz, hogy minden pontos és valósághű legyen. Danny Glicker jelmeztervező korabeli fotók alapján látott munkához. "Imádom a régi ruhákat, és amikor csak lehetséges, igyekszek eredeti darabokat használni. Nem volt egyszerű hozzájutni 70-es évekbeli csőfarmerekhez, néha aranyárat fizettünk egy-egy eredeti Levi’s-ért!
Harvey öltözködéshez való viszonya nem igazán különbözött a Castro társaság többi tagjáétól, hiszen egyikőjüknek sem volt sok pénze. Sokat segítettek Cleve Jones információi, például az, hogy Harveynak nem volt sok ruhája, és amikor a politikai karrierjéhez szüksége volt egy öltönyre, akkor azt turkálóban vette. A cipői is lyukasak voltak, és Cleve elmondta, hogy amikor Harvey irodájából elvitték a holttestet, onnan tudta, hogy ő az, mert látta a cipőjén a lyukakat.
2008. február 8-án vették fel a film egyik legfonotsabb jelenetét. Újra eljátszották azt a békés gyertyás felvonulást, ami annak idején több tízezer San Franciscóit hozott össze - különböző korú, fajú és nemi irányultságú embereket -, akik együtt próbálták meg feldolgozni a Harvey Milk és George Moscone meggyilkolása miatt érzett sokkot, fájdalmat és dühöt.
Több ezer önkéntes jelent meg a forgatáson, és a városban szinte leállt a forgalom, csakúgy mint harminc évvel azelőtt. Emberek áramlottak ki az utcákra, és mindenki tudta, hogy ez többről szól annál, hogy egy filmben szerepelhetnek. Abban a pillanatban, amikor a felvonulás és a kamera elindult, mindenki tudta, hogy miért vannak ott annyian. Újra átélték a veszteséget, és újra kifejezhették a tiszteletüket.
Gus Van Sant: Fantasztikus érzés volt annyi San Franciscói embertől segítséget kapni. Mellettünk voltak, és ez hatalmas segítséget jelentett.
Köszönöm, San Francisco!

Soundtrack:
1. David Bowie - Queen Bitch
2. Sly & the Family Stone - Everyday People
3. Hues Corporation - Rock The Boat
4. Sylvester -  You Make Me Feel [So Real]
5. Sopwith Camel - Hello, Hello
6. Swingle Singers - Well Tempered Clavier (Bach)
7. Main Titles
8. Harvey's Theme 1 
9. Harvey's Will 
10. The Castro 
11. The Kiss 
12. Politics Is Theater 
13. New Hope 
14. Harvey Wins 
15. Proposition 6 
16. Repealed Rights 
17. Gay Rights Now! 
18. Dog Poo
19. Vote Passes
20. Briggs Pushing 
21. The Debates
22. Weepy Donuts
23. Harvey's Last Day
24. Give 'Em Hope 
25. Postscript 
26. Harvey's Theme 2 1
27. Anita's Theme 
28. Main Titles (Sax Solo) 

Díjak:
2008 - Boston-i Filmkritikusok díjai, Legjobb férfi főszereplő Sean Penn
2008 - Boston-i Filmkritikusok díjai, Legjobb forgatókönyv Dustin Lance Black
2008 - Boston-i Filmkritikusok díjai, Legjobb rendező Gus Van Sant
2008 - Los Angeles-i Filmkritikusok díja, Legjobb férfi főszereplő Sean Penn
2008  - National Board of Review, USA, Legjobb férfi mellékszereplő Josh Brolin
2008 - New York-i Filmkritikusok Szövetségének díja, Legjobb férfi főszereplő Sean Penn
2008 - New York-i Filmkritikusok Szövetségének díja, Legjobb férfi mellékszereplő Josh Brolin
2008 - New York-i Filmkritikusok Szövetségének díja, Legjobb film
2008 - San Francisco-i filmkritikusok díja, Legjobb eredeti forgatókönyv Dustin Lance Black
2008 - San Francisco-i filmkritikusok díja, Legjobb férfi főszereplő Sean Penn
2008 - San Francisco-i filmkritikusok díja, Legjobb film
2008 - San Francisco-i filmkritikusok díja, Legjobb rendező Gus Van Sant
2008 - Southeastern Film Critics Association Awards (USA), Legjobb eredeti forgatókönyv Dustin Lance Black
2008 - Southeastern Film Critics Association Awards (USA), Legjobb férfi főszereplő Sean Penn
2008 - Southeastern Film Critics Association Awards (USA), Legjobb film 
2009 - Dallas-Forth Worth-i Filmkritikusok díjai, Legjobb férfi főszereplő Sean Penn
2009 - Dallas-Forth Worth-i Filmkritikusok díjai, Legjobb forgatókönyv Dustin Lance Black 
2009 - Phoenix-i Filmkritikusok Szövetségének díja, Legjobb férfi főszereplő Sean Penn
2009 - Phoenix-i Filmkritikusok Szövetségének díja, Legjobb színészgárda

forrás: http://www.premierpark.hu/cikk.php?cikk=1014756, www.port.hu, www.imdb.com

[vissza]